Harcsa horgászat ősszel: mi a legjobb harcsa csali?

A számtalan kapitális baklövés helyett hogyan könyvelhet el végre idén ősszel egy kapitális fogást? A siker alapja a jó harcsa csali. Megakasztási trükkök, fogási módszerek és megbízhatóan erős felszerelés terén a legtöbb horgász általában a sajátjára esküszik. A sikeres csali azonban szezontól, vízminőségtől, vízmozgástól és időjárástól függően más és más lehet.

Mikor horgásszunk harcsára?

A harcsák nem túlzottan szeretnek napközben a meleg, szinte álló vízben mozgolódni, vagyis ilyekor inkább csak rejtőzködnek, leginkább csoportosan és legfeljebb egy-egy kisebb, fiatalabb és éhesebb, óvatlan példányt lehet „nyílt vízen” elcsípni, már amennyiben épp nem a tavaszi ívási időszak vagy épp az őszi vermelés időszak előtt próbálkozunk.

Máskor megakasztani legfeljebb a meredek partok alámosott, belógó gyökeres részein, fenék-közelben, egy-egy fészek környékén lehet őket.

Miért jobb inkább tavasszal és nyáron harcsázni?

Nyár derekán ugyanis szinte csak a szürkülettel érkező, csökkenő hőmérséklet vagy a nagyobb árnyékos vízfelületek és a kipattanó viharok előtti feszültség bírhatják rá a bajszosokat némi táplálkozási célú testmozgásra. Télen pedig, illetőleg amint az átlaghőmérséklet tartósan 6 fok alá csökken, harcsákról már ne is álmodjunk.

A telet követő, tavaszi hőmérsékletemelkedéssel valamint nyári-őszi évszakváltozást illetőleg nagyobb légmozgásokkal övezett időközi lehűléseket követő felmelegedéskor egyaránt érdemes figyelni a környező harcsázó vizeket.

Élő csalit vagy műcsalit adjunk az „ébredő erő”-nek?

Amikor a nappal és az éjszaka között egyre nagyobb lesz a hőingadozás és az éjszakák is kevésbé holdfényesé, felhőzettel terheltebbé és sötétebbekké válnak, érezhetően megnő a harcsák aktivitása. Így lesz ez nyár végével is; megkezdődik az őszi harcsaszezon.

Élő csali használata: apró vagy tenyeres halak

A bodorka, a sügér, a vörösszárnyú vagy karikakeszeg illetőleg a dévér egyaránt kedvelt főfogás a harcsák körében, amennyiben ezek közül választunk élő csalit, nem fogunk mellé.

Ezt a csalit folyóvizek esetén esélyesebben használhatjuk, mert erőteljesebb mozgást végez így képes jobban magáravonni a ragadozóhal figyelmét az egyébként is mozgalmas vízközegben. Akkor is érdemes ezt a csalit választani, ha szeretnénk rávenni a harcsát vermelőhelyének elhagyására.

Természetesen a csalihal kiválasztásakor elsősorban azt érdemes figyelembe venni, hogy ezek közül melyek élnek az adott horgászterületen. Mindig az élőhelynek megfelelően válasszunk, ugyanis arra fog kapni a bajszos, amit jól ismer, és ami eleve a tápláléka.

Ne felejtsük el azt sem, hogy ha felszíni úszós szerelékkel portyázunk, az élő hal csali méretével közel azonos úszót szereljünk fel, olyat, ami megfelelő szinten tartja a csalihalunkat, hogy az felszínhez közeli vergődésével vagy felszín alatti körözésével minél inkább magára vonhassa a harcsa figyelmét.

Élő csali használata: belsőségek

Ugyan nem elsődleges csaliként, de amennyiben a víz áll, pang, vagy még melegebb a hőfoka, az erőteljesebb aromájú, 1-2 napig érlelt csirkebelsőségekkel is megpróbálkozhatunk. A harcsáknak ugyanis bár remek a szaglása, de azért nem árt olyankor jobban ösztönözni, ha nincs vízmozgás.

Élő csali használata: a nadálypióca

Bár a harcsa szereti a földigiliszták és egyéb horogra tűzhető puhatestűek mellett a lótetűt is, Magyarországon jelenleg csak ez a fajta élő halcsali (mármint a nadály) gyűjthető.

Egy strapabíró, kovácsolt, füles horogra érdemes a nadálypiócát a szívókorongjánál fogva feltűzni méret függvényében akár 2-3 nadályt (puhatestű féreg) is, így az élő csalink igen figyelemfelkeltő módon és elég intenzíven, szinte szabadon mozoghat s szerelék végén.

A plasztik vagy műcsali

A fluorokarbon bevonatú, erős monofil előkezsinór strapabíró a köves, akadós területeken is és a víz alatt szinte épp olyan kiválóan beleolvad a környezetébe, mint a nagy szakítószilárdságú, kifejezetten harcsavadászok pergetős, behúzós, stupekes és úszós bójás igényeire optimalizált, fonott damilzsinór.

Ha a méretesebb bajszosok akasztását tűntük ki célul, akkor nem csak a damilt vagy a horgot, de a csalit is ehhez érdemes méreteznünk.

A halakat, puhatestűeket utánzó formájú plasztik vagy más néven műcsalik közül érdemesebb azokat választani harcsázáshoz, amelyek nagyobb szájakhoz lettek tervezve, vagyis leginkább a 8-10cm feletti hosszal rendelkező csalikat.

Ezek ízelt teste illetőleg jellegzetes formája és a kiképzésük keltette rezonancia valamint az az aminosav alapú attraktor, amivel anyaguk át lett itatva, garantáltan felkelti még a lustább portyázó ragadozók elemi táplálkozási és támadási ösztöneit is.

Használjuk ki az élő csali előnyét

Fémből készült villantót is használhatunk egy-egy késő délutáni pergetéshez vagy akár wobblerrel, kuttyogtató csalival is tehetünk kísérletet, ám azok, akik ragadozóhalak fogásában jártasak tudják jól, hogy a kapások túlnyomórészt már a sötétség leple alatt érkeznek, így villantózni például éjjel már nem igazán érdemes, inkább élő csalival próbálkozzunk.